Nos, ez a “nyárvarázslás” nem is olyan könnyű dolog. Jó volt a hangulat, amikor a kürtőskaláccsal megidéztük az ismerős illatokat, ízeket. Egy napra (tegnapra) a napsugarakat is sikerült előcsalogatni… Aztán a kalács elfogyott. Az eső meg zuhog. És a csalódottságon kívül szereztem egy újabb ellenséget is magamnak – a mérlegemet.
Bár a fiaim mindent megtettek annak érdekében, hogy a kalács ne romoljon ránk, és hogy minél kevesebb grammal (dekával) gyarapítsam a már meglévő súlyfeleslegemet, azért jutott nekem is pár tekercs. Nagy örömömben, hogy házilag elkészítettem a kürtőskalácsot, a tesztelést (ld.: kóstolást) kicsit több darabon végeztem el, mint kellett volna. Így az új közellenség – bár ez lenne a legnagyobb – a mérleg lett. Még jó, hogy nem tud beszélni, mert biztosan “beszólt” volna. Így csak “bemutatott”. Valami olyat, amit nem akartam látni. Ha lehet húsvéti fogadalmat is tenni, nem csak újévit, akkor én ma megtettem. Vége a nassolásnak, mozogni kell! És ezt nem gátolhatja meg semmiféle hangulatvarázsló hókuszpókusz!
Így ma csak egy túrós-kakaós muffin született. (Több receptet is találtam, talán ez volt a legegyszerűbb). Persze csak azért kezdtem sütni, mert a maradék túrót fel kellett használni. Válság van, nem dobunk ki semmit! Milyen érdekes… több évtizeddel ezelőtt a dédnagymamám is mindig ezt mondta (Ételt nem dobunk ki!), csak éppen nem használta a “válság” szót. Még mondja valaki, hogy az idő és a történések nem ismétlik önmagukat… Szóval… muffin. Tudom, húsvétkor kalácsot, tortákat kell posztolni, de ezt már megtették a nálam ügyesebb, igazi gasztrobloggerek. Tehát, ha marad egy kevés túró, ami még használható, próbáld ki ezt a sütit. Nem túl drága és nem is időigényes, de annál finomabb. Díszítsd a “nagyfogyasztók”, vagyis a családtagok ízlése szerint. Ha nem akarsz Te is ellenséget szerezni magadnak, akkor kerüld a többszöri kóstolást! Vagy ne állj a mérlegre! 🙂
